P. Andi.

Vásárlás napja. 2017.10.13.

A bringa vásárlás előtti élet:
Egy hétköznapi, mindentől félő (sportokra, repülésre gondolok) életem volt, de nagyon boldog,aztán 2016 májusában életem eddigi legnagyobb tragédiáját éltem meg, meghalt a férjem motor balesetben. Innen kezdtem magam újra felépíteni. Ennek szerves része lett, hogy eljutottam a BBM-hez ahol a srácok bringával szállítanak ki ételt hajléktalanoknak. Nagyon akartam és is kimenni velük!!! Innen kezdődik a bringás életem. A férjem épített nekem anno egy biciklit, amit nem használtam, ez egy kicsi nehéz öreg KTM volt, amin sok mindent lehet de jól tekerni nem, utána felültem az Ő bringájára ami egy gyönyörű narancssárga bicó, de nekem nagy volt. Ezen tanultam meg tekeregni 🙂 Teltek a napok, hetek, hónapok és az életemben elértem egy fordulópontot. Lezártam a múltat annak minden fájdalmával, megtapasztaltam milyen ha már félelem nélkül él az ember. Ekkor jött a gondolat, hogy legyen saját BRINGÁM. A kérdés, hogy milyen nem volt túl nehéz, rengeteg jót hallottam Noémitől az övéről és mivel Kálmán Téged már ismertelek, hisz szerelted a férjem bicaját és láttam milyen szeretettel tetted (most épp elsírtam magam, bocsi) , nem volt kérdés, hogy nálad lesz meg az életem első saját bringája.
Szóval a motiváció ennyi. A miért pont Nálad? Mert nekem fontos, hogy, aki készíti az jó ember legyen és szeresse, amit csinál, a pénz nem az elsődleges szempont. Hisz tudod, előtte megnéztem egy bringát, de az eladótól felfordult a gyomrom mint embertől és utána már nem volt kérdés, hogy Te rakd össze. (és nem, ez nem nyálas :))
Mint a nagyok, én is férfi vázas bicót szerettem volna, de ilyen piciben nincs és ezért kompromisszumot kötöttem magammal, hogy akkor legyen ilyen , amit így utólag már nem bánok 🙂 Még azért tanulnom kell bringázni.
Jó érzés, ennyi évesen valami ilyet kipróbálni, aztán megszeretni majd függővé válni tőle. Érezni a szabadságot, meg vagány is 🙂 nekem most ezt adja meg a bringa. Én 20 éve simán letagadok.
Szeretem a bringám, bár már jó párszor elestem vele, mégsem ijedtem meg vagy ment el a kedvem. A legnagyobb, amikor szemből összeütköztem egy hölggyel, szegényke megijedt, de nem lett semmi komoly baja. Átsodródtam az ő sávjába és mivel megijedt nem tudott korrigálni (én sem, mert én meg felelőtlen voltam) szóval csattantunk. Na mindegy 🙂
Jó, megbízható, már több száz kilométer van benne 🙂 mentünk már együtt hóban, esőben, jégesőben mindig jó társ 🙂 Ja, és sokan megcsodálják, azóta már a bringások is előre köszönnek 🙂 🙂 🙂
Egyszerűen, szeretem 👍
Andi női vázas P.U.B.-ja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.