R.K.-bikerek kategória bejegyzései

T.Nándi

Nándinak egy P.U.B. bringája van, másfél év után ezek az élményei és tapasztalatai.

A Bringa
Mesélj, milyen volt a bringás életed a P.U.B. előtt?
Nagyszüleim sufnijából elővett ütött-kopott országúti biciklivel jártam. Szerettem mert volt időm vele foglalkozni, de elég hamar éreztem, hogy hosszútávon nem fog működni. Kényelmetlen volt és nehéz, beláttam, hogy az országúti nem városba való és mert már egyszerűen nem érte meg annyi pénzt rákölteni. T.Nándi bővebben…

P. Andi.

Vásárlás napja. 2017.10.13.

A bringa vásárlás előtti élet:
Egy hétköznapi, mindentől félő (sportokra, repülésre gondolok) életem volt, de nagyon boldog,aztán 2016 májusában életem eddigi legnagyobb tragédiáját éltem meg, meghalt a férjem motor balesetben. Innen kezdtem magam újra felépíteni. Ennek szerves része lett, hogy eljutottam a BBM-hez ahol a srácok bringával szállítanak ki ételt hajléktalanoknak. Nagyon akartam és is kimenni velük!!! Innen kezdődik a bringás életem. A férjem épített nekem anno egy biciklit, amit nem használtam, ez egy kicsi nehéz öreg KTM volt, amin sok mindent lehet de jól tekerni nem, utána felültem az Ő bringájára ami egy gyönyörű narancssárga bicó, de nekem nagy volt. Ezen tanultam meg tekeregni 🙂 Teltek a napok, hetek, hónapok és az életemben elértem egy fordulópontot. Lezártam a múltat annak minden fájdalmával, megtapasztaltam milyen ha már félelem nélkül él az ember. Ekkor jött a gondolat, hogy legyen saját BRINGÁM. A kérdés, hogy milyen nem volt túl nehéz, rengeteg jót hallottam Noémitől az övéről és mivel Kálmán Téged már ismertelek, hisz szerelted a férjem bicaját és láttam milyen szeretettel tetted (most épp elsírtam magam, bocsi) , nem volt kérdés, hogy nálad lesz meg az életem első saját bringája.
Szóval a motiváció ennyi. A miért pont Nálad? Mert nekem fontos, hogy, aki készíti az jó ember legyen és szeresse, amit csinál, a pénz nem az elsődleges szempont. Hisz tudod, előtte megnéztem egy bringát, de az eladótól felfordult a gyomrom mint embertől és utána már nem volt kérdés, hogy Te rakd össze. (és nem, ez nem nyálas :))
Mint a nagyok, én is férfi vázas bicót szerettem volna, de ilyen piciben nincs és ezért kompromisszumot kötöttem magammal, hogy akkor legyen ilyen , amit így utólag már nem bánok 🙂 Még azért tanulnom kell bringázni.
Jó érzés, ennyi évesen valami ilyet kipróbálni, aztán megszeretni majd függővé válni tőle. Érezni a szabadságot, meg vagány is 🙂 nekem most ezt adja meg a bringa. Én 20 éve simán letagadok.
Szeretem a bringám, bár már jó párszor elestem vele, mégsem ijedtem meg vagy ment el a kedvem. A legnagyobb, amikor szemből összeütköztem egy hölggyel, szegényke megijedt, de nem lett semmi komoly baja. Átsodródtam az ő sávjába és mivel megijedt nem tudott korrigálni (én sem, mert én meg felelőtlen voltam) szóval csattantunk. Na mindegy 🙂
Jó, megbízható, már több száz kilométer van benne 🙂 mentünk már együtt hóban, esőben, jégesőben mindig jó társ 🙂 Ja, és sokan megcsodálják, azóta már a bringások is előre köszönnek 🙂 🙂 🙂
Egyszerűen, szeretem 👍
Andi női vázas P.U.B.-ja.