Mielőtt belevágok a történetbe, el kell mondanom, hogy a klasszikus alkalmazotti státuszt egészen hatástalannak tartom. Ebben a rendszerben ugyanis a delikvensünk, úgy érezheti, hogy nem része a a folyamatnak, ezért nem jön ki belőle az úgynevezett X faktor, amit nevezhetünk lelkesedésnek, vagy hozzáadott értéknek. Persze mindehhez kell egy megfelelően alkalmatlan vezető, vagy főnök is, aki szeretné hogy mindenkor dőljön a lé, a mókus meg hajtsa a kereket, amíg ő álomország feneketlen tengerpartjain héderezik a nemlétező millióimból.
Amikor arra gondoltam, hogy ki lesz az első segítségem, az a kép jött be, hogy besétál, az ajtón, lerakja a cuccát és azt mondja, hogy mostantól ide fog járni. Azt persze nem gondoltam volna, hogy ez a kiscsávó, egy olyan iskolából fog érkezni, ahova a legszarabb helyzetben lévő szülők gyermekei járnak. Tomi osztálytársaival együtt eljött tanárbácsijuk kíséretében a Nyitott Szervizre és tetszett neki a dolog. Ezután kinézett magának egy Gepida bicajt, majd a meglepetés ezt követte. A nekem ez KELL kijelentés helyett felajánlotta, hogy ledolgozza a bringa értékét az adománybicajok rendbetételével. Tomi 12 éves, van jövőképe, a mázlista. Tomi okos! Mindenesetre azt kell hogy mondjam, most jó helyen van a RideKálmán csapatában.
